| Császár Tamás: Egy (apokrif?) középkori kínai tanmese szerint a világ legerősebb emberei évente egyszer titokban összegyűlnek pár napra egy fogadóban, ahol eldöntik, hogy az ilyen-olyan nyilvános versenyek eredményeitől függetlenül, valójában ki a világ legerősebb embere, aztán szétszélednek anélkül, hogy bárkinek elmondanák, mire jutottak... Mutatis mutandis ez a Kétfilléres-díj is valami ilyesmi, azzal a hangyányi különbséggel, hogy mi bárkinek elmondjuk... Idén Szerényi Gábor lett a legerősebb. Nagyjából ez volt az "auftakt", aztán Dévényi Ádám adott elő néhány kurvajó dalt, majd Halász Géza ünnepélyes keretek között (eme keretek a falakon lógtak) átadta a díjat és a certifikációt Gábornak, aki erős felindulásában megköszönte, végül már csak ittunk és beszélgettünk (volt miről), legvégül már azt se, mert már nem voltunk ott... |
Csúri Ákos (blogstar.hu) blogbejegyzése
Kutyanyelvünk. Megérdemelte.
Nem Szerényi lenne, ha nem álszerényen énekelte volna meg e kétségtelenül jogos elismerést. Mert Szerényi már csak ilyen. Egy kellemes figura valahonnan a Pigalle környékéről, nem messze a Moulin Rouge-tól. Egy olyan karakter, aki más szavára is figyel, de a magáéra még jobban. És nem mérlegel, hogy ki előtt, vagy éppen kinek mondja azt, amit gondol. Emiatt sok barátot veszített és sok új barátra tett szert.
De hogy valójában ki a barátja, azt csak maga tudja.
Szerényisen, Lucien de Rubempré-t meghazudtoló módon keresztbe vetett lábakkal, magyarázó kezekkel.
Ő Szerényi. A jelenlegi legjobb karikatúrista.
Büszkeség vele egy oldalon publikálni! (És ez most itt nem egy kutyanyelvcsapás volt…).
Gratulálok!