Fonák
Kézikönyvtár / A magyar nyelv értelmező szótára / F / fonák
fonák melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
fonák melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
- (választékos) A helyes, szokásos, ésszerű helyzettel, állapottal v. cselekvéssel ellentétben álló és ezért furcsa, gyakran nevetséges; visszás. Fonák erkölcs; fonák gondolkozás. A közönség … örömest … nevet bohóságokat s fonák erkölcsöket. (Vörösmarty Mihály) [Az őrült] hova tovább, mindig fonákabb dolgokat kezdett cselekedni.(Jókai Mór) Valami ősi volt Újváros múltjában, fonák primitívség, szennyes romantika. (Babits Mihály)
- (választékos) A szokottal, a természetessel ellenkező és ezért kellemetlen, kínos. Fonák helyzet. Ma minden fonákul ment. Toldit e fonák harc majd hozta zavarba. (Arany János)
- A színével (IV. 2) ellenkező oldal; vminek, kül. szövött anyagnak a visszája (1), hátsó oldala. A szövet fonákja. A levéltetvek a levél fonákján élnek. Fonákjáról néz vmit. Ismeritek a bérházak fonákját, | mely valamely üres telekre hátall … (Babits Mihály)
- (átvitt értelemben, választékos) Vminek, ritk. vkinek az a rejtettebb oldala, ill. ritkább megjelenési formája, amely ellentéte a róla általánosan kialakult, kedvezőbb képnek. Az éjszaka megmutatja az élet fonákját. Most megismertem őt a fonákjáról is. Ne bánd, hogy csalfa csillogás az élet, … Bár színe alján ott a torz fonák, Nézd édes rajzát. (Tóth Árpád)
