2012 szeptembere és 2013 májusa között 27 csütörtökön „ülésezett” a Karikatúra Akadémia. Minden alkalommal két előadást hallgathattunk, az egyik előadó Császár Tamás volt, a másik pedig egy-egy Tamás által meghívott „mester”. A meghívottak saját munkásságukról, karikatúra-felfogásukról, technikájukról beszéltek, míg Tamás, sajnos soha el nem készült könyvének tervezett vázlata mentén építette föl 27 részes one-man show-ját. Végül 2015-ben mégis megjelent egy szépséges kis könyv, a Miféle karikatúra, amit már nem követhetett „A” könyv, a nagy, az „igazi”.
Tarkovszkij filmjének hőse a Stalker, ahogy Tamást is Stalkernek neveztük, és nevezte magát is. A rejtélyes szó (bár a szótárban egyértelműen orrvadász) a filmben vezetőt jelent, aki az ismeretlenbe, a Zóná-ba vezeti kuncsaftjait. Ha elvonatkoztatunk a regény, a film cselekményétől, konkrét hősétől (mert azért ott egész másról van szó), átvitt értelemben Tamás is az ismeretlenbe vitt be bennünket, amikor a karikatúráról szóló szakesztétikai elmélkedéseit előadta nekünk. Mert bár valamennyien karikaturistáknak valljuk magunkat, a mesterség nagy titkai - ha néha rá is érzünk egyikre-másikra - számunkra is valahol a Zóna homályában rejtőznek.
Stalker Karikatúra Akadémia
A Karikatúra Akadémia eredeti terveiben folytatást is ígért: „Szándékaink szerint az előadássorozat további egy évig szakmai-szellemi műhelyként folytatódik az első év előadásait rendszeresen látogató résztvevőkkel – reményeink szerint fiatal karikaturistákkal. A kötetlen beszélgetéseket a MKISZ Szatirikus Képzőművészeti Szakosztályának ismert művészei (Kemény György, Dr. Halász Géza, Jelenszky László, Szerényi Gábor stb.) szervezik és vezetik.” – írta Tamás a honlapon. Nem csak Tamás emlékének, de magunknak, a szakmának is tartozunk azzal, hogy folytassuk. Erről döntöttünk a Kétfilléres-díj átadásakor, decemberben. Akkor körlevélben kértem, hogy csatlakozzatok az ötlethez, vállaljatok előadást. Többen üdvözölték a javaslatot, talán már készülnek is a „székfoglalók”.
Első előadás
Az első előadás megszületését segítette, hogy meghívtak, tartsak előadást áprilisban a „Milyen média milyen társadalomnak?” című nemzetközi konferencián. A konferenciát a budapesti Francia Intézet, a budapesti Konrad-Adenauer-Stiftung és a párizsi Fondation Robert Schuman támogatásával szervezi meg a Károlyi József alapítvány a fehérvércsurgói Károlyi kastélyban. Az előadásomban a sajtókarikatúra szerepéről, a magyar sajtóban megjelenő karikatúrákról, a karikaturisták helyzetéről beszélnék, és azokról a kérdésekről, amelyek a világban – és itthon is – leginkább foglalkoztatják a szakmát: a karikaturisták szabadságáról és felelősségéről. Nem csak előadás lesz, arra is felkértek, hogy a konferenciateremben szervezzek egy kiállítást is mai magyar karikaturisták műveiből 30-40 karikatúrával. A kastélyban szervezendő kiállításhoz részben a Kétfilléres pályázatra érkezett anyagokat használnám fel, részben pedig benneteket kérlek, hogy küldjetek olyan karikatúrákat, melyek a fenti témához kapcsolhatók, és lehetőség szerint szöveg nélküliek.
Tarkovszkij filmjének hőse a Stalker, ahogy Tamást is Stalkernek neveztük, és nevezte magát is. A rejtélyes szó (bár a szótárban egyértelműen orrvadász) a filmben vezetőt jelent, aki az ismeretlenbe, a Zóná-ba vezeti kuncsaftjait. Ha elvonatkoztatunk a regény, a film cselekményétől, konkrét hősétől (mert azért ott egész másról van szó), átvitt értelemben Tamás is az ismeretlenbe vitt be bennünket, amikor a karikatúráról szóló szakesztétikai elmélkedéseit előadta nekünk. Mert bár valamennyien karikaturistáknak valljuk magunkat, a mesterség nagy titkai - ha néha rá is érzünk egyikre-másikra - számunkra is valahol a Zóna homályában rejtőznek.
Stalker Karikatúra Akadémia
A Karikatúra Akadémia eredeti terveiben folytatást is ígért: „Szándékaink szerint az előadássorozat további egy évig szakmai-szellemi műhelyként folytatódik az első év előadásait rendszeresen látogató résztvevőkkel – reményeink szerint fiatal karikaturistákkal. A kötetlen beszélgetéseket a MKISZ Szatirikus Képzőművészeti Szakosztályának ismert művészei (Kemény György, Dr. Halász Géza, Jelenszky László, Szerényi Gábor stb.) szervezik és vezetik.” – írta Tamás a honlapon. Nem csak Tamás emlékének, de magunknak, a szakmának is tartozunk azzal, hogy folytassuk. Erről döntöttünk a Kétfilléres-díj átadásakor, decemberben. Akkor körlevélben kértem, hogy csatlakozzatok az ötlethez, vállaljatok előadást. Többen üdvözölték a javaslatot, talán már készülnek is a „székfoglalók”.
Első előadás
Az első előadás megszületését segítette, hogy meghívtak, tartsak előadást áprilisban a „Milyen média milyen társadalomnak?” című nemzetközi konferencián. A konferenciát a budapesti Francia Intézet, a budapesti Konrad-Adenauer-Stiftung és a párizsi Fondation Robert Schuman támogatásával szervezi meg a Károlyi József alapítvány a fehérvércsurgói Károlyi kastélyban. Az előadásomban a sajtókarikatúra szerepéről, a magyar sajtóban megjelenő karikatúrákról, a karikaturisták helyzetéről beszélnék, és azokról a kérdésekről, amelyek a világban – és itthon is – leginkább foglalkoztatják a szakmát: a karikaturisták szabadságáról és felelősségéről. Nem csak előadás lesz, arra is felkértek, hogy a konferenciateremben szervezzek egy kiállítást is mai magyar karikaturisták műveiből 30-40 karikatúrával. A kastélyban szervezendő kiállításhoz részben a Kétfilléres pályázatra érkezett anyagokat használnám fel, részben pedig benneteket kérlek, hogy küldjetek olyan karikatúrákat, melyek a fenti témához kapcsolhatók, és lehetőség szerint szöveg nélküliek.
