Kétfilléres-díj 2017: Békési Joe

Kedves Joe, fogadd örömteli gratulációnkat.

Miért is? A MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának szakmai díját, a Kétfilléres-díjat 2017-ben Békési Joe karikaturista nyerte.

Kezdjük a tájékoztató információkkal: Joe született 1946-ban, de még nem karikaturistaként. Szobrászként. Képző- és Iparművészetit végzett, alkalmazott szobrozóként dolgozott épület restaurátorként meg filmgyárban. A nyolcvanas évek végének politikai szele sodorta a karikatúra felé, szamizdatoskodott és rajzolt, és így jutott el, (ahogy annakidején én is), a Szabad Száj nevű vicclap csapatába, majd 1990-től a Ludas Matyiba. És onnantól már karikaturista volt, és ekként pottyant be és pottyant ki megszűnő és induló lapokba, - ahogy a politika, és a sajtópiac alakulgatott.

Sokáig dolgoztam mellette, és utólag elárulhatom, hogy három dolgot irigyeltem folyamatosan a rajzolói tehetségéből.
Az egyik, hogy tudta használni a rajzeszközöket. A vonalai élettel voltak teli, nem csak nyomtatásban teljesedtek ki, hanem jól mutattak az eredeti papíron is, mint önálló műalkotások. Hát, ehhez kell, gondolom, a művészeti iskola.
Másodszor: a rajzai kétdimenziósan is plasztikusak voltak, nem lapos rajzfilmbigyók, hanem térbeli, valós formájú anyagok. Hát, ehhez kell, gondolom, a szobrászkodós iskola.
És végül a harmadik, a legfontosabb: baromi jól ment neki a portrékarikatúra. A papírra vitt figurái nem csak „de jó, ez hasonlít” –jellegű anyagok voltak, hanem éltek, hangulatot sugároztak, mozogtak, szituációban léteztek. Joe a portrékarikatúrákban nagyot hozott össze. (Aztán, hogy tetézze a szakmai akrobatikát, a szakmát megelőzve még belevágott a számítógépes portrékarikatúra készítésbe is, kidolgozva egy saját munkamódot, amiben a gépi morfolásra ráeresztette a saját kézimunkás portréit, és valami egészen új, fotószerű portrékarikatúrákat csinált.)

Na de most hagyjuk az életrajzot, térjünk vissza a Kétfilléres-díjhoz.

És máris újra kell indítanom az egész beszédet, mert az elején pontatlan volt az információ: nem Joe, a karikaturista nyerte a díjat, hanem a karikaturista egyik karikatúrája. És a mai rajzolói állapotok közt ez korántsem ugyanaz.

Karikaturistáink vannak, ha nem is túl sokan, de a majdnem tízmilliónyi magyar nyelvű lakossághoz mérve éppen elegendően. Elegendően ahhoz, hogy válogatni lehessen köztük, ki a méltó az idei díjra. Sokféle karikaturista van: van például a portrézós, (mint éppenséggel: Joe), van a közéletizős, (mint például: Joe), van a vicces, (többek közt: Joe), van a művész, (esetleg: Joe), ésatöbbi. Minden évre be lehetne osztani valamilyen kategóriát, amelyből nyerhetne valaki. De van egy karikaturista típus, amiből mostanában eléggé kevés van, éspedig: a karikatúrákat rajzoló karikaturista. És ez itt a bökkenő, mert a Kétfilléres-díjat nem a rajzoló kapja, hanem a karikatúra. Amit ugye, meg is kéne rajzolni. Csakhogy a karikatúra megszületéséhez nem csak karikaturista szükséges. A karikaturista ehhez nélkülözhetetlen, de nem elegendő. És ennek a megállapításnak az élő példája megint csak lehetne Joe.

Mert mi kell a karikatúrához a karikaturistán kívül? Megjelenési hely: vicclap, napilap és társaik. Van ilyen? Alig-alig. És ha nincs hova rajzolni, nem is lesz rajz. Kell az olvasó, aki miatt a lapot kinyomtatjuk. Van még érdeklődő olvasó? Alig-alig. Akkor meg minek rajzolni, ha meg se nézik. Kellene még szerkesztő is, aki kéri, elhelyezi, futtatja, élteti a rajzainkat. Kér valaki tőlünk? Alig-alig. Szóval ez a baj. És visszatérve az életrajzhoz: hosszú évek óta nincs Joe-nak lehetősége, hogy elhelyezze valahol a rajzait. Nincsenek olvasók, nincsenek lapok, nincsenek szerkesztők, így nincsenek Joe rajzok sem. Van egy jókezű, tehetséges karikaturista, akitől nem láthatunk karikatúrákat. És Joe nincs egyedül, mert manapság sok ilyen karikatúrátlan karikaturistánk van.

Így Joe-ból, ebben a nagy rajzínségben nem is lehetett volna Kétfilléres-díjas, ha véletlenül nem bukkan fel mostanság egy szerkesztő, (Kereszty András), aki összehozott egy megjelenési helyet is, (Újnépszabadság blog), és aki kérte a rajzokat Joe-tól. És Joe, mint egy öreg gép, amit már rég olajoztak, csikorogva, döcögve, pöfögve beindult, és olyan rajzot rittyentett elő, ami a Karikaturista Szakosztály szakmai szavazásán laza diadallal gyűjtötte be a nyerő pontokat és a Kétfilléres-díjat.

Úgyhogy újra gratulálok az ötletes, az aktualitást új asszociációval megemelő, jó vonalakkal megrajzolt, plasztikus karikatúrához a karikaturistának, és hálát adok az égnek a karikatúra megszületéséhez való szükséges egyéb körülmények szerencsés létrejöttéért.

Marabu laudációja a december 29-i díjátadón