Szerényi Gábor: Császár halálára

Fekete kabát.
Inkább sötétkék.
Lyukas zsebekkel.
Foszlott béléssel.
Holnapra hajléktalané.
Valami megnyitóért.
Kaptam hajdan.
Kiszolgált rendesen.
Kabátok sorsa.
Utcára kerülni.
Nem téma.
Temetésre még.
Jó volt.
Tegnap délben.
Kibumlizni Óbudára.
Csicsergő díszburkolaton.
Vonulni réveteg.
Merengni elmúláson.
Nézni koporsót.
Hallgatni beszédet.
Ahogy idézték.
Aki nincs.
Holott ott.
De mégse.
Díszes tok.
Amit temetnek.
Benne test.
Örökre elnémulva.
Aki volt.
Immár képzet.
Szólítjuk, tehetetlen.
Nem felel.
Nem moccan.
De bennünk.
Ott van.
És felel.
És moccan.
Mit tehetünk.
Mesélünk róla.
Hogy nehéz.
Volt vele.
És mégis.
Különös alakja.
Kellett világunkba.
Most pedig.
Pőre élessége.
Vitáinak örvénye.
Hiányzik máris.
Mert tőle.
Tartani jó.
Érdemes volt.
Nemes ellenfél.
Önzetlen barát.
Párbaj hős.
Kinek villanó.
Elme pengéje.
Jó ügyet.
Szolgált híven.
Gyarló makacssága.
Kíméletlenül okos.
Türelmetlen indulata.
Tette igazán.
Archaikus rajzzá.
Ódon alakját.
Reneszánsz derengését.
Eltévesztett korában.

Fotók: Lantos istván