Kaján Tibor emlékére

Tíz óra.
Tizenkét perc.
Rohanni kell.
Pénzt felvenni.
Délre temetésre.
Pénz ráér.
Akár hétfőn.
Nem késhetek.
Kaján mester.
Tőle búcsúzunk.
Professzorunk, tanárunk.
Édes barátunk.
Mit mondhatnék.
Emlékeim róla.
Ahogy bemutatott.
Új Tükörben.
De régen.
Nagyvonalúan, kedvesen.
Egy ismeretlent.
Kezdő ifjút.
És aztán.
Megismertem jobban.
Pazar életművét.
Sziporkázó szellemét.
Kevés vonallal.
A legtöbbet.
Könnyedén közlő.
Lucidus filozófiáját.
Sosem bántót.
Illékony sajtórajzból.
Nem évülőt.
Érvényes üzenetet.
Virtuóz rajzban.
Ilyeneket adott.
Könyvekhez képet.
Királyhegyihez, Kellérhez.
Kettőt említsek.
Tündéri finoman.
Tű pontosan.
Lényeget láttatón.
Sőt, többet.
S mindezt.
Mintegy mellesleg.
Ez eleganciája.
Édes öregem.
Hallom hangját.
Nem balhézok.
Ha rossz.
Kávét kapok.
Nyilatkozta egyszer.
S ez.
Így érvényes.
Egész életére.
Bármit mért.
Sorsa reá.
Kedves csöndességgel.
Csak nézett.
S rajzolt.
Hogy belemosolyodott.
Egész lelkünk.
Édes Tibor.
Egy dologban.
Nagyot tévedsz.
Mikor mondtad.
A karikatúra.
Elillan hamar.
Cáfolnom kell.
Rajzaid visszük.
Kötetben, fejben.
Emlékezve.
Magunkat védjük.
Általad, szellemeddel.
Antidepresszáns vagy.
Gyötrött szívünk.
Gyámolítója, erősítője.
Mellékhatás van.
A derű.
Amiért külön.
Emlegetünk téged.
Tényleg csak.
Velünk múló.
​Szívbéli szeretettel.

Szerényi Gábor írása

Jobbra: Szerényi Gábor fényképei
Lent: Patrovits Tamás fotói