A KépregényKedvelők Klubjának márciusi rendezvénye 2022. március 31-én, csütörtökön 18 és 20 óra között kerül megrendezésre az Eötvös10 Művelődési Házban (Budapest, VI. ker. Eötvös u. 10.)
Címe: Górcső alatt: RÁK BÉLA
A közismert karikaturistával: Rák Bélával beszélget életéről és pályafutásáról a klubvezető: Kiss Ferenc.
A RePrint újonnan megjelent, 14. száma Rák Béla képregényeiből és karikatúráiból szemezgetett, mely kiadványt a rendezvény után lehetőség nyílik dedikáltatni az alkotóval.
Minden érdeklődőt soxeretettel!

Bála rajza a Költészet napjára

Deák Kázmér fotói

SEMMI CENZÚRA
- az elmúlt egy év görbe szemmel
Mindentől független karikatúra kiállítás Ferencvárosban
Bemutatjuk a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Karikaturista Szakosztályának
​jubileumi, tizedik Kétfilléres pályázatának nyertes rajzatit.
A kiállítást megnyitja: Döme Zsuzsanna Suzi alpolgármester
Kiállítás megnyitó: 2022.03.23. 18:00, megtekinthető 2022.03.29-ig.
Helyszín: Bakáts Bunker | Underground Kulturális tér Bakáts tér 1.

​Éppen meghívót szerettem volna küldeni a honlapra, amikor kiderült, hogy a XI. kerületi Önkormányzat Újbuda Galériájában mégsem tartható meg kiállításunk.
Eredeti terveink szerint a Karikaturista szakosztály Kétfilléres-díj pályázatára érkezett munkákból rendeztünk volna kiállítást, kinyomtattuk, bekereteztük, de néhány rajz (Marabu, Pápai, Weisz stb.) politikai tartalma miatt nem engedték bemutatni. Hogy megmaradjon a béke, új kiállítást javasoltunk, a pályázaton nyertes Fenekovács László rajzaiból. Kiszűrtük a politikai tartalmat, kinyomtattuk, bekereteztük, valahogy azonban egy pucér nő bekerült a válogatásba, ami az önkormányzat gyermekvédőinek nem tetszett, így ez a kiállítás is lefújva…
Legközelebb virágcsendéletekkel próbálkozunk, szemérmesen eltakarva a porzót és bibét, különös tekintettel a politikai áthallásokra.
Maradt viszont egy programunk, amelyet április 30-ra hirdetünk meg: a Kétfilléres pályázat kiállítását nyitjuk meg a Rát teremben, a MÚOSZ szerdai beszélgetései keretében, melynek egyúttal ezek a történések is témául szolgálhatnak:Egyáltalán, mit ábrázolhat egy karikaturista?

(Laudáció)
 
Dicsérni jöttem, satöbbi-satöbbi. Sok van, mi ellenemre van, de az álságos hízelgés különösen. Az őszinte hízelgés csakúgy. Vagy mittudomén. Végülis dicsérni mégis jó, csak kicsit kell szabadkozni hozzá. Türelmetlen vagyok, nyugtalan. Fel tud valaki váltani egy kétfillérest? Ez egy uncsi poén-kísérlet.
Összegyöttünk itten a muoszba, mert ez igaziból muosz, soha senki szerintem nem mondta még azt az életbe, hogy „megyek a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe”. Ez már a kilencedik mondat és még nem mondtam ki az apropót, hogy Fenekovács. Na, most már ez is megvan. Mennyi szokott lenni egy ilyen izé, laudáció? Legalább öt percig el kell, hogy tartson, akkor lehet akármilyen hülyeség, akkor már úgy néz ki, hogy az olyan „rendes” beszéd. A Szerényi, az nagyon tud dumálni, hallom a háttérből a sutyorgást, meg olyan áthallásos izékre is hangszerel… ez meg a Csaszi (Császár Tamás dörmögése). Meghát a karikaturista szakosztályban – hehe – azok olyan viccesek. Ez amúgy nem igaz, garantáltan minimum látens depressziósok. Szent Doktor Már Ibolyka, ott a mennyei múosz rendelőjében gyámolítsd gyarló lelkeink, ha már testileg kevésbé is lehet onnan. Bár ki tudja biztosan? A fohász is megvolt tehát, pedig ez nem a Lenin Fohászati Művek.
Eddig azt akartam mondani, hogy nagyon jó helyre került – idén is – a kétfilléres díj. Ezt a fordulatot nemrég tanultam, és tényleg, nem lehet belekötni, annyira konfliktuskerülő. Persze ha más kapta volna, akkor is elsüthetnénk. Most – két nappal ezelőtt – midőn e sorokat pötyögöm egy ujjal a laptopon – direkte nem nézem meg a Laci nyertes rajzát, lássuk csak, hogy tud így hatni rám! (Jó, suttyomban megnéztem.) A csudába, tényleg nagyon jó. (Szakmai vélemény kipipálva. Ilyen egyszerű.)
Persze apportként hoztam (s viszem magammal mindenhova) a Fenekovács rajzok iránti mély szakmai, emberi és állati rajongásom. Ennek egyik, de nem alapvető alapja, hogy eszelősen jól, vagyis érzékletesen tud ábrázolni. Úgy lerajzol dolgokat, hogy csak, na. Mára már elévült (remélem), s nem válik feljelentés tárgyává, hogy bármilyen igazolványt, bélyegzőt is úgy tud megjeleníteni, hogy a legképzettebb ellenőrt, nyilas házmestert, ávós ügyintézőt (nem kívánt rész törlendő) simán hatástalanítaná, ha kellene. Egy rajzán szerepelt egy pecsét, kérdeztem tőle, hol vette a pecsétnyomót, erre közölte, hogy nincs neki, csak lerajzolta piros ceruzával. Alig akartam elhinni.  De a virtuóz rajztudás csak egy eszköz, bár azért már ezért is piros pont járna. (Bár minek erőlködni, rajzol ő pontot is ha kell.)
Ám őkelme ezzel a vizuális partraszálló eszközzel még csak benyit a frontra. Hogy maradjak ennél a képzet-csomagnál. Mert amikor ott van a papíron, mondjuk Mick Jagger, akkor valahogy arra jár, és megáll Kodály Zoltán. Na, mit gondoljunk, mihez kezdenének egymással? Szóba kerülne a magyar népzene moll pentatonja, vagy az öregedő férfi fiatal asszonyra vágyása? A Laci a lehetséges témákat leredukálja egy mikrofonra – ezt tartja az énekes, és a Rolling Stones kinyújtott nyelvű emblémáját jelvényként viselő Kodály hangvillájára, amivel becsippenti Jagger mikrofonzsinórját. Nem vicces, ugye? És mégis baromi jó. (És én is milyen jól elmeséltem.) A másik kedvencem a Fenekovács rajzai közül – ezt is tudom kívülről – amikor lerajzol egy klasszikus francia forradalombéli kivégzőeszközt, a guillotine-t, s a nyakazó készséghez, a világot jelentő pódiumra (az áldozatnak persze az élet végét jelenti), szóval a pódiumra a felvezető falépcső mellett vezet egy mozgáskorlátozottaknak kialakított, a jellegzetes kerekesszék piktogrammal jelölt ferde rámpa is.
E példából elég jól megmutatkozik, hogy a rajztudása csak eszköz, mint szerelőnek a franciakulcs. De hagyjuk most a szerszámokat másra, a Lacit vigyük a kétfilléres raktárba. Ha már a szakma megszavazta neki. A család az család, a zseton az lóvé. Legalábbis a boomerek szóhasználatában. (Ezt én se értem, de olyan mintha valami ravasz poén lenne. Majd a Gézával kihúzatom, ha felolvasva modoros hülyeségnek hangzik. Tényleg, mihez kezdjünk ezzel a megint kitüntetett Fenekovács Lacival? Dumáljuk rá, hogy valamennyit csorgasson vissza a díjából védelmi pénznek? Végülis megdolgoztunk érte, megszavaztuk.
Itt – amikor írtam – kicsit megálltam a sebes billentyűzeten pötyögésben. Elképzeltem, hogy az olvasók, képnézegetők végig lapozzák a Kétfilléres pályázat anyagát. Vajon hogyan mérik a humorfokot? A bornál ez egy egzakt mérés, persze a szakértők rengeteg aspektusból vizsgálódnak, kezdve a szőlő termővidékének minősítésével, s nem befejezve a kortyolás utáni ízharmóniák lecsengésének analízisével. Mindenesetre a péceli dűlőkön érlelt gondolat a Fenekovács pincészet derítésében gyakorta eredeztethető egy-egy partikuláris poénból, aminek váratlan felfuttatása a homéroszi derű kozmikus léptékeibe tart. Az alkotó (Laci) voltaképp nagyon udvarias ember. Mintha ügyelne arra, hogyha olyas valakik is képei közelébe kerülnek, akik esetleg nem értik a szofisztikált üzeneteket, akkor is örömüket lelik a rajzokban, hisz „olyan finoman láttat!” A humor értői pedig igazi, jóféle jutalmat kapnak, a míves ábrák által, mentén lélekerősítőt. Olyan képeket, amelyek nagyon jó, hogy idekerülnek a nyilvánosság elé, és segítenek átvészelni a nehéz időket, amelyek nem tartanak soká, csak életünk elejétől végéig. (Ez jó lesz zárómondatnak. Ha van valami pia, akkor most jöhetnek a pohárköszöntők. Ha nincs, akkor meg veregessük a vállát a friss díjazottnak.) És tényleg gratulálok!
Szerényi Gábor

​Idei nyertesünk:    
FENEKOVÁCS LÁSZLÓ
Persze, hogy nem akartunk orrtörlős fényképet készíteni Laciról pollenjárás idején, ő maga követte el, és nem fényképezőgéppel, hanem ceruzával. Fenekovács Laci ugyanis nem bízik meg a foto-
masinákban, szerinte az a valóság, amit megrajzol.
Ha jól meggondoljuk, igaza van: a ceruzával oda lehet csalni a képre azt is, ami nem látható, úgy meg lehet csavarintani a valóságot, hogy azt még valóságosabbnak lássuk, hogy felfedje a kép másik oldalát, a  fonákját, a megmosolyogtatót, vagy éppen elszomorítót.
Fenekovács a Hócipő rajzolója, alapító tagja a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának és a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség KOKSZ-műhelyének is. 
Először – jó néhány éve – rajzmappájával beállított az Új Tükör szerkesztőségbe, egyenesen Kaján Tiborhoz. Kaján mesternek megtetszettek a rajzok, és rögtön feladatot is adott neki. Később az IPM is kért tőle rajzokat, majd egyszer csak azt vette észre, hogy 7-8 lapnak is dolgozik. A lapok aztán szépen megszűntek…
Amikor az Új Tükör is megszűnt, egy újabb nagy lélegzetvétellel, 92-ben a Hócipőhöz. kopogtatott be, Azóta ott van. Jó, hogy ott van, szeretjük. Pályázatunkon ő és tokiói rúdugrója kapta a legtöbb szavazatot.
Gratulálunk, Laci!

A PÁLYÁZAT KATALÓGUSA

A polgármesteri megnyitót követő, meglehetősen kínos stand up műsor (Janklovics Péter) sem tudta feledtetni a nagyszámú Sajdik-kedvelő örömét. Feri a szokásos ötletességgel vágta ki magát a köszönőbeszéd kötelezettsége alól.
A fogadást követően Papp László bemutatta az ő készülő karikatúramúzeumának helyszínét, tallóztunk gyűjteménye értékes darabjai között. Marabuval és Gyöngy Kálmánnal képviseltük a szakmát.