Akkor ki pökessék arczul?
Szerelmey a Charivari rajzolója volt, aki egyébként Andrássy Manó rajzait is kőbe véste, így - mint az írásból is érezhető - nem a grófot, hanem inkább őt tűzi tollhegyre a Charivari. A fenti szöveg szerzőjének talán nem nagyon tetszett, hogy az ellenzéki Charivari grafikusa a kormánypártnak is dolgozik. Minden bizonnyal: "Maradtak fenn Szerelmeynek olyan litográfiái is, amelyek függetlenek a Charivaritól, és amelyek közül több a műkedvelő gróf Andrássy Manó kormánypárti szemléletű rajzait sokszorosította." írja Rózsa György: Negyvennyolcas karikatúrák c. írásában (Aetas 1992/1-2.), melyet egyébként is érdemes elolvasni.

„KURT: ... És persze az irodalom az egyetlen olyan művészet, amely a hallgatóságtól is megköveteli, hogy alkotó legyen. Hogy tudjon olvasni, ráadásul borzasztó jól olvasni. Olyan jól kell olvasnia, hogy átmenjen még az irónia is! Leírok valamit, ami egész mást jelent, és te mégis megérted. Elvárni, hogy sok írástudó legyen, az olyan, mintha mindenkinek tudnia kellene vadászkürtön játszani. Rettenetesen nehéz. És ahogy az Időomlásban megírtam, ha belegondolunk, mit is jelent olvasni... hát lehetetlen. Az irodalom huszonhat fonetikai jel, tíz arab szám és nagyjából nyolc írásjel alkalmi elrendezése vízszintes sorokban. Mégis vannak, például önök is, akik ránéznek egy nyomtatott lapra, és képesek a fejükben megrendezni jeleneteket – akár a waterlooi csatát is, az ég szerelmére! A New York Times szerint negyvenmillió ember él az Egyesült Államokban, aki nem tud olyan jól írni-olvasni, hogy egy jogosítványkérő lapot kitöltsön. Úgyhogy nekünk nem is lehet túl nagy közönségünk, mert magasan képzett, hihetetlenül felkészült közönségre van szükségünk...
Köszönjük, hogy elsajátították ezt a jóformán képtelen képességet.”
(Lee Stringer és Kurt Vonnegut: Beszélgetések az irodalomról.)

– És akkor mit mondjanak a karikaturisták? Vajon az írástudók hány százaléka érti a humort?

Lapozgatom a régi Karikaturista blogot, 2006-ban dohogtam Réber kapcsán. Aztán Örkény egypercesei is nélküle jelentek meg új kiadásban, pedig még az író is rajongott gondolatainak Réber "szuverén, képi variánsai"-ért:

ÖRKÉNY ISTVÁN levele Réber László grafikusnak, 1969

Kedves Barátom!
Ma bent jártam a kiadónál, és megmutatták az „Egyperces Novellákhoz” készült új rajzait. Az ő elragadtatásuknál csak az enyém volt nagyobb. Az új anyag ugyanis kevésbé anekdotikus, és inkább egy filozofikus-groteszk hangot üt meg, ami sokkal nagyobb grafikai feladatot jelent. De Ön még a múltkori teljesítményét is túlszárnyalta. Ezek valóban szuverén, képi variánsai a prózai gondolati anyagnak, óriási erejű, és eszköztelenségükben lenyűgöző alkotások. Hogy mennyire szuverén ez a szemlélet, azt ezúttal kézzel foghatóan bizonyítani lehet, mert akad két kivételesen „csak” illusztráló rajz. (Az egyik az „Utolsó meggymag”-hoz, a másikra nem emlékszem.) Ezeken mérhető, ilyen nagyszerű remekeket alkotott Ön, és mennyit köszönhetek én ennek a szerencsés párosításnak.
Tisztelő híve
Örkény István

Réber László állandó kiállítása, melyet Tettamanti Béla nyitott meg 2018-ban, Székesfehérváron, a Hetedhét Játékmúzeumban tekinthető meg. Legalább ott megnézhetjük!

Bejegyzés a Karikaturista blog 2006-os évjáratából
​
"Humor. Bizony, ő. De ez magyarázatot igényel. Amiről itt szó van, korántsem a falrengető röhögés, a viccek, groteszkek, paródiák és hasonlók. Förtelem! Micsoda penészes ócskaság, ezek a tegnapi számok! Tehát „humor” helyett, ami félreértést okozhat, azt kellene mondani, „elegancia”, az pedig elválaszthatatlan a mesteri tudástól, anyag és eszközök tökéletes uralásától. Az ilyen tudás engedi meg azt a kis distanciát, kicsit kívülről látást, szabadít fel a bevett szabályok alól, ez azonban nem anarchikus vagy lompos szabadság, hanem tudatos és szabályerősítő. Annyira ura vagyok a dolgomnak, hogy egy percig eljátszhatok vele, mint macska az egérrel."

​(Slavomir Mrozek)