Fonák
  • Galéria
  • Hírek
  • Kétfilléres '2022
  • Múzeum
    • Az Akadémia
    • Fényképek >
      • Fesztiválok
      • Best of ...
      • Kiállítások >
        • A gép is ember
        • Joe 2001
        • 2003. Magyarfintor
        • 2007. Szlovák kultúra
        • 2009. Autómentes nap
        • 2012. Szeged, Tudomány és humor
        • 2019. Szeged
        • 2022 Kétfilléres
      • Események >
        • 1994. Karikatórium
        • 2008. Pozsony-Pöstyén Kazoval
        • 2015. Rudy Gheysens
        • 2015 Könyvbemutató
        • 2015 Kétfilléres díjátadó
      • Kaján >
        • 2006. Kajánnal a Várban
        • 2011. Kaján 90
        • 2011. Kaján a kArtonban
        • –K– 95
      • Marabu
      • Sajdik >
        • 2010. Sajdik és társai
        • 2011. Sajdik az Aranytízben
      • Zsoldos Péter kiállításán
      • Innen-onnan
    • Videók
    • Albumok
    • Anno... >
      • Dongó
      • Major Henrik panoptikuma
      • Zsidó Múzeum
      • Pólya Tibor
      • 70-es évek
  • Diskurzus
    • Diskurzus blog
    • Napi lopi
    • A rendszerváltás után
    • Humana 2010. október
    • A karikatúra nyelve
    • Cartoonszabadság
    • Jog és humor
    • A mémekről
    • A "zsidó" a kabaréban
  • A szakosztály
    • Tagjaink
    • Szabályzat
    • EMASA blog 2006-2015
    • Kapcsolat
    • Impresszum

Arczul pökessék

9/17/2019

0 Comments

 
Picture
​A Charivari / Dongó lapozgatása közben találtam ezt a kis írást, ami fölkeltette az érdeklődésemet. Alighogy megjelentek 48-ban az első karikatúrák, máris viszály támadt a karikaturisták közt? 
Kicsit kutakodtam a weben, és rátaláltam egy karikatúrára, amely Pálffy Albertet és Nyáry Pált, illetve Csernátoni Lajost és Teleki Lászlót ábrázolja "furcsa" felállásban, nyilvánvalóan politikai összefogásról (házasságról félrelépésről, vagy Coca cola reklámról?) van szó, ki tudja már... A kis írásban azonban valószínűleg nem erről a képről van szó, itt ugyanis nem "állíttatik pellengérre" a "női gyengédebb osztály", viszont azt már tudni lehet, hogy a karikaturista gróf Andrássy Manó (Kassa, 1821. március 3. – Görz, 1891. április 23.) autodidakta festőművész, karikaturista, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, id. Andrássy Gyula gróf testvére, a betléri ág megalapítója. A hazai vasipar, a Sajó-menti vasművek, a vasércbányászat és a kohászat fejlesztésével foglalkozott, jelentős szerepe miatt Vasgrófként is emlegették. (Wikipédia) A gróf Andrássy Manó rajza nyomán készült litográfiát Szerelmey Miklós készítette.
Picture
Akkor ki pökessék arczul?
Szerelmey a Charivari rajzolója volt, aki egyébként Andrássy Manó rajzait is kőbe véste, így - mint az írásból is érezhető - nem a grófot, hanem inkább őt tűzi tollhegyre a Charivari. A fenti szöveg szerzőjének talán nem nagyon tetszett, hogy az ellenzéki Charivari grafikusa a kormánypártnak is dolgozik. Minden bizonnyal: "Maradtak fenn Szerelmeynek olyan litográfiái is, amelyek függetlenek a Charivaritól, és amelyek közül több a műkedvelő gróf Andrássy Manó kormánypárti szemléletű rajzait sokszorosította." írja Rózsa György: Negyvennyolcas karikatúrák c. írásában (Aetas 1992/1-2.), melyet egyébként is érdemes elolvasni.
Picture
Andrássy Manó: Széchenyi pályafutása. (Képszövegek jobbról: Pista mint író. Középen: István mint törvényhozó. Balra: Istók mint journalista.)
0 Comments

​És mit mondjanak a karikaturisták?

9/6/2019

0 Comments

 
Picture
„KURT: ... És persze az irodalom az egyetlen olyan művészet, amely a hallgatóságtól is megköveteli, hogy alkotó legyen. Hogy tudjon olvasni, ráadásul borzasztó jól olvasni. Olyan jól kell olvasnia, hogy átmenjen még az irónia is! Leírok valamit, ami egész mást jelent, és te mégis megérted. Elvárni, hogy sok írástudó legyen, az olyan, mintha mindenkinek tudnia kellene vadászkürtön játszani. Rettenetesen nehéz. És ahogy az Időomlásban megírtam, ha belegondolunk, mit is jelent olvasni... hát lehetetlen. Az irodalom huszonhat fonetikai jel, tíz arab szám és nagyjából nyolc írásjel alkalmi elrendezése vízszintes sorokban. Mégis vannak, például önök is, akik ránéznek egy nyomtatott lapra, és képesek a fejükben megrendezni jeleneteket – akár a waterlooi csatát is, az ég szerelmére! A New York Times szerint negyvenmillió ember él az Egyesült Államokban, aki nem tud olyan jól írni-olvasni, hogy egy jogosítványkérő lapot kitöltsön. Úgyhogy nekünk nem is lehet túl nagy közönségünk, mert magasan képzett, hihetetlenül felkészült közönségre van szükségünk...
Köszönjük, hogy elsajátították ezt a jóformán képtelen képességet.”
(Lee Stringer és Kurt Vonnegut: Beszélgetések az irodalomról.)

– És akkor mit mondjanak a karikaturisták? Vajon az írástudók hány százaléka érti a humort?

0 Comments

Réber nélkül

9/6/2019

0 Comments

 
Picture
Nehéz lenne elképzelni egy Janikovszky Éva (vagy Lázár Ervin, vagy Örkény István) könyv új kiadását Réber László rajzai nélkül. Nem is hiszem, hogy erre valaha is sor kerülne. Ezt gondoltam a Vonnegutkönyvekről is. Ronggyá olvasott Macskabölcsőm lecserélésén gondolkodtam, ám az újabb kiadás Réber nélkül jelent meg, mint ahogyan a Börleszk is. Így megy ez...
Egy könyv sikere nem csak a szerzőn, hanem a fordítón, a tipográfuson, a nyomdán és persze az illusztrátoron is múlik. Vonnegut természetesen világsiker Réber zseniális rajzai nélkül is, rajtunk, magyarokon kívül másutt talán nem is tudják, hogy létezik (létezett) a világon sok nyelven megjelent kiadásoknál egy kicsit jobb is...
Kár érte.

Picture
Lapozgatom a régi Karikaturista blogot, 2006-ban dohogtam Réber kapcsán. Aztán Örkény egypercesei is nélküle jelentek meg új kiadásban, pedig még az író is rajongott gondolatainak Réber "szuverén, képi variánsai"-ért:

ÖRKÉNY ISTVÁN levele Réber László grafikusnak, 1969

Kedves Barátom!
Ma bent jártam a kiadónál, és megmutatták az „Egyperces Novellákhoz” készült új rajzait. Az ő elragadtatásuknál csak az enyém volt nagyobb. Az új anyag ugyanis kevésbé anekdotikus, és inkább egy filozofikus-groteszk hangot üt meg, ami sokkal nagyobb grafikai feladatot jelent. De Ön még a múltkori teljesítményét is túlszárnyalta. Ezek valóban szuverén, képi variánsai a prózai gondolati anyagnak, óriási erejű, és eszköztelenségükben lenyűgöző alkotások. Hogy mennyire szuverén ez a szemlélet, azt ezúttal kézzel foghatóan bizonyítani lehet, mert akad két kivételesen „csak” illusztráló rajz. (Az egyik az „Utolsó meggymag”-hoz, a másikra nem emlékszem.) Ezeken mérhető, ilyen nagyszerű remekeket alkotott Ön, és mennyit köszönhetek én ennek a szerencsés párosításnak.
Tisztelő híve
Örkény István


Réber László állandó kiállítása, melyet Tettamanti Béla nyitott meg 2018-ban, Székesfehérváron, a Hetedhét Játékmúzeumban tekinthető meg. Legalább ott megnézhetjük!

0 Comments

Elegancia

9/6/2019

0 Comments

 
Picture
Bejegyzés a Karikaturista blog 2006-os évjáratából
​

"Humor. Bizony, ő. De ez magyarázatot igényel. Amiről itt szó van, korántsem a falrengető röhögés, a viccek, groteszkek, paródiák és hasonlók. Förtelem! Micsoda penészes ócskaság, ezek a tegnapi számok! Tehát „humor” helyett, ami félreértést okozhat, azt kellene mondani, „elegancia”, az pedig elválaszthatatlan a mesteri tudástól, anyag és eszközök tökéletes uralásától. Az ilyen tudás engedi meg azt a kis distanciát, kicsit kívülről látást, szabadít fel a bevett szabályok alól, ez azonban nem anarchikus vagy lompos szabadság, hanem tudatos és szabályerősítő. Annyira ura vagyok a dolgomnak, hogy egy percig eljátszhatok vele, mint macska az egérrel."

​(Slavomir Mrozek)

0 Comments

    Diskurzus

    Kár vitatkozni az olyanokkal, akiknek igazuk van. Azokkal nincs mit kezdeni.
    ​Le vannak szarva.

    (Emile Ajar: Salamon király szorong)

    Archives

    September 2021
    June 2021
    April 2021
    February 2021
    December 2020
    November 2020
    September 2019

    Categories

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.