„KURT: ... És persze az irodalom az egyetlen olyan művészet, amely a hallgatóságtól is megköveteli, hogy alkotó legyen. Hogy tudjon olvasni, ráadásul borzasztó jól olvasni. Olyan jól kell olvasnia, hogy átmenjen még az irónia is! Leírok valamit, ami egész mást jelent, és te mégis megérted. Elvárni, hogy sok írástudó legyen, az olyan, mintha mindenkinek tudnia kellene vadászkürtön játszani. Rettenetesen nehéz. És ahogy az Időomlásban megírtam, ha belegondolunk, mit is jelent olvasni... hát lehetetlen. Az irodalom huszonhat fonetikai jel, tíz arab szám és nagyjából nyolc írásjel alkalmi elrendezése vízszintes sorokban. Mégis vannak, például önök is, akik ránéznek egy nyomtatott lapra, és képesek a fejükben megrendezni jeleneteket – akár a waterlooi csatát is, az ég szerelmére! A New York Times szerint negyvenmillió ember él az Egyesült Államokban, aki nem tud olyan jól írni-olvasni, hogy egy jogosítványkérő lapot kitöltsön. Úgyhogy nekünk nem is lehet túl nagy közönségünk, mert magasan képzett, hihetetlenül felkészült közönségre van szükségünk...
Köszönjük, hogy elsajátították ezt a jóformán képtelen képességet.”
(Lee Stringer és Kurt Vonnegut: Beszélgetések az irodalomról.)
– És akkor mit mondjanak a karikaturisták? Vajon az írástudók hány százaléka érti a humort?
Köszönjük, hogy elsajátították ezt a jóformán képtelen képességet.”
(Lee Stringer és Kurt Vonnegut: Beszélgetések az irodalomról.)
– És akkor mit mondjanak a karikaturisták? Vajon az írástudók hány százaléka érti a humort?
RSS Feed
