Kedves Géza,
alrabbiként nem volt tanácsos közéleti dolgokban megszólalnom, de közben nyugdíjba küldtek (a vicclaptól is) úgyhogy akár meg is szólalhatok.
Az Abszolút Igazság mindig rémületes. Mi, felvilágosodottak, ezt nem szerettük a vallásokban anno. Látni kell, hogy a mi baloldalon evidens Abszolút Igazságaink - sok ügyben - megrémítik a jobboldaliakat - az mindegy, hogy akár az USA elnöke az illető: de megköveteli, hogy ne legyenek a tabuk, mert ma már a jobboldal is szabadság-hívő (ld maszktalanok).
Ők metafórákban gondolkoznak: számukra az abortusz, a nem-szabályos családmodellek (genderizmus) "gyilkossággal" érnek fel - a mi oldalunknak a szélén meg a pénz hatalmát látják a szegénység okának, s így "gyilkosságnak" egy jobb élethez képest.
Egyszer rendelt tőlem valaki egy festményt, amely a Messiást egy auschwitz-i szögesdróton karjával kifeszülve ábrázolta: az akkori munkahelyemen felháborodást keltett.
Az  a  különbség a két oldal félelme és annak kifejezése, a haragjuk közt, hogy mi - mivel mi állunk a  Végtelen Lét vagy örök lét oldalán pont mert tagadunk sok hagyományt és a tudást tekintjük elsőnek - no meg a szeretet, a jó érzéseket -  mi mindig végülis nyerünk ebben a meccsben. lehet, hogy nemzedékek telnek el, de a nők és a feketék szavazójogot, a zsidók államot kapnak, a háborúk elcsendesülnek, a szegénység statisztikája felére csökken.
Ők meg folyton veszítenek, mert képtelenek felfogni, hogy a hagyomány szavait mindenkinek kötelessége a saját életére lefordítani.
Sorost joggal tekintik egyfajta messiásnak - hiszen a jézus-krisztus kifejezés az felkentet /azaz héberül messiást/ jelent és a Kabbalah tanításai szerint (Mordehaj J. Leiner rabbi /1801-1854/) "minden ember megmentő /jesuá azaz "jézus" latinosan, kisbetűvel mert ez előbb névszó volt, aztán lett név, ami magyarosan Józsué lenne./ Az Örök Lét megmentői vagyunk, ebből az eredetileg eretnek, szamaritánus tanból alakult ki (Max Weber szerint) a kereszténység.
És a Hitler-hasonlat annyiban valami fontosra mutat rá, hogy az ő tanaikat (a hitleri-sztálini szocializmusokat) is messianista tömegek követték rajongva s kritika nélkül.
Csak az ortodox kereszténység és az ortodox zsidóság áll szemben egy eltérő Messiás-felfogás miatt. A zsidóknak és a keresztényeknek is vannak tudósai, akik tudják, hogy ez valaha szükséges volt, de ma már fölösleges ellentétek kielézéséből fakad.
Természetesen a hitlerista-sztálinista közeli múltbeli tömeggyilkosságokkal azonos mértékűnek látni a sorosista szélsőbalos messianizmust szándékos botrány-okozás, de mint mondtam, ez a félelem és a harag jele, amihez túlzó kifejezéseket keresnek.
Nagyon betegnek kell lenni, azaz nagyon kell szenvedni ahhoz, hogy valaki ennyire ne tudja szeretni az ellenségét, ahogy ezt mindkét vallás javasolja (hisz a későbbi az előbb idézeteiből áll.)
Nem használna nekünk, ha túlzó tabuk s cenzúra használatával egyszer és mindenkorra elfojtani akarnánk az ellenfeleink érzéseit, ahogy a kommunizmusban történt: hiszen ez a harag egy bizonyos zavartság szinten mindenképp fennmarad, ha nem szabad kimondani, akkor is.
Nem kell akarnunk őket megzabolázni.
Azért nem, mert hosszú távon az empátia evolúció lépcsőin (ugye ma már nem égetnek el senkit boszorkányként-eretnekként és párbaj sincs már, meg dohányozni is sokfelé tilos) mindig mi nyerünk, nekünk kell tapintatosnak lennünk.
Nem értek egyet azzal, hogy a karikaturista nem lehet tekintettel arra, hogy vannak sok százmillióan embertársaink, akik nem jutottak el a humor érettségi fokáig.
Viszont mi képesek vagyunk arra, hogy elviseljük az ő szándékos fájdalom-okozásaikat, mert evidens, hogy ez a reménytelenség és a gyengeség jele a részükről. Ha nem találnak rajtunk fogást, s nem jutalmazzuk őket túl nagy viszont-haraggal akkor lépünk ki a csapdájukból: azt akarják, hogy túlzó cenzúrát követeljünk s ezzel a kommunistákkal kerüljünk egy szintre. És akkor ők is követelhetnek túlzó cenzúrát persze, ez is az egyik céljuk.
De nekünk sincs hatalmunk fölöttük. Kell szólni, jó hogy sokan szólnak, de azért mértékkel, mert a mértéktelenségük jobban látszik akkor.
köszi a figyelmet, kedves kollégák, további jó rajzolást,

Gyuro Kozmo (kozmoszgyúró)
ex-hócipő grafikus

„Ha a gázkamra metaforáját felhasználni „ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan”, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságírószervezet részéről micsoda?”​

A Kétfilléres-díjat minden évben a rajzolók által a pályázatra beküldött karikatúrák alapján, a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással ítélik oda. Az idei szavazást megelőzte a Pápai elleni támadás a Magyar Nemzet és több más kormány-sajtótermék részéről. Ez a szavazás - bár a szavazók indokait nem ismerem - lehetséges, hogy protest szavazás volt a vélemény szabadsága, a sajtószabadság védelmében.

A Charlie Hebdo elleni támadás nyomán jellemzően két kategória volt a viták tárgya: szabadság és felelősség. A szólás szabadsága és a szólás felelőssége. Az emberi jogi előírások nem tiltják a hit, a meggyőződés kritikáját, vagy nevetségessé tételét. Ugyanakkor a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem abszolút, hiszen különleges kötelezettségekkel és felelősséggel jár.  Tehát a jog szerint elmondhatjuk, kigúnyolhatjuk, megsérthetjük, de azért felelősséggel is tartozunk. Nem csak a kigúnyoltnak, hanem magunknak, a szabadságelveinknek is. Itt nem csak a karikírozó felelős, és nem csak a vallásában kigúnyolt, hanem ez a felelősség társadalmi szintű. Beleértve a politika felelősségét, az uszítást, az „oszd meg és uralkodj” elvet, az idegengyűlöletet, a népi-urbánus ellentétet, a zsidó-, a cigánygyűlöletet, és párbeszéd teljes hiányát. 

Ennek alapján mondhatjuk, hogy a Pápai-karikatúra nem ízléses. Csakhogy Pápai nem a vallást, a hitet figurázza ki, hanem a bigottságot színlelő politikusokat. Nem félreértették, hanem félre akarták érteni.

Egy korábbi, ugyancsak Pápai-karikatúra "kereszténygyalázásával" kapcsolatban Marabu így fogalmazott a Magyar Nemzet újságírójának: 
"A jó közéleti karikatúra, ha kell, megbotránkoztat és érzékenységet sért, hiszen ezzel tudja elérni, hogy üzenete felrázza az olvasókat, gondolkodásra, állásfoglalásra késztesse őket. A jó közéleti karikatúra így segíti a megtisztulást, a tisztánlátást. De nem gyaláz, de nem uszít. Szembesít, feltár. Ha kell, átlép a komfortzónán és kellemetlenné válik, azért, hogy ne fordíthassuk el a fejünket a problémáktól.”  … ”a Pápai Gábor karikatúra, a Semjén-Soros és a rózsafüzér –  ebben a rajzoló egyszerűen képpé formált egy parlamentben kimondott politikai szöveget. Ha Soros Györgyöt a magyar parlamentben valaki riogatja rózsafüzérrel, nem szabad megrajzolni, hogy Soros Györgyöt valaki riogatja rózsafüzérrel? A politikailag túlbuzgó álszenteskedés ábrázolása karikatúrában vallásgyalázás lenne? Értelmezésünk szerint éppenhogy ellenkezőleg: a vallásos emberek érzékenységét védi, amikor kipellengérezi azt a jelenséget, hogy valaki beemeli a hétköznapi politikai csetepatékba a katolikusok által tisztelt rózsafüzért."

Ahogy akkor, most sem a vallást, a kereszténységet, hanem a kereszténységgel takarózó, álkeresztény politikusokat gúnyolta Pápai.

A gázkamra metaforája viszont a náci gaztettek relativizálása. A holokauszt emlékének meggyalázása. A kettő közt nincs semmi összefüggés. Szerintem.

Halász Géza