A politikai karikatúra átszabja, kifordítja és új köntösbe öltözteti a közügyeket. De vajon mitől működik egy rajz, és létezik-e határ az élcelődésben – ezeknek jártunk utána.
0 Comments
A Media1 hétfő esti podcast- és rádióműsorának adta megválasztása utáni első nagyobb interjúját Kocsi Ilona, a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) új elnöke. A műsor vendége volt ezenkívül Pápai Gábor, a Népszava karikaturistája.
Pápai Gábor karikaturista és Kocsi Ilona, a MÚOSZ új elnöke a Media1 műsorában (visszahallgatható) | Media1 A technikai fejlődéssel a sajtókarikatúra jelentősen átalakul. A korábban szinte kizárólag fekete-fehér rajz a nyomdatechnikának köszönhetően kiszínesedik. Ez nem minden esetben jó, de új dimenzió, új lehetőség. Nagy segítséget és új eszközt kínál a rajzolóknak a számítástechnika. (…) Halász Géza: Karikatúradiverzitás – esszé a Képírásban Bojcsuk Iván karikatúrája
Hova tűnt a képregény 1950-ben? Milyen szerepe volt a szovjet Finogenov elvtársnak (A háta mögött csak Porbafinogenovnak hívták) a karikatúra művészet magyarországi megrendszabályozásában és a képregények eltüntetésében? Erről ír blog bejegyzésében Kertész Sándor
Marabu írja:
Pápai Gábor karikatúrája sérti a keresztények érzéseit. Az enyémet éppenséggel nem, pedig véletlenül én is keresztény vagyok, de úgy mondják, más keresztényekét igen. Hát jó, sérti. Pápai rajzai már csak ilyenek. Szatirikusak, pofánvágósak. Sajnos a jó karikatúra az ilyen szokott lenni, ilyen sértegetős. Ez a szatíra lényege, erre van kitalálva. A kérdésem csak az, hogy akiket sért, azok honnan tudják, hogy sérti őket. Mert például az én morális érzéseimet néhányszor alaposan megsértette az újabbkori Origó, meg a kincstáriasított köztévé. Azóta én nem olvasom se az Origót, se a nem nézem a köztévét. Nem nekem való. Namármost akinek nem tetszenek Pápai rajzai, azok nem nézik Pápai rajzait. Onnantól már nem sértegeti az érzéseiket a Pápai-féle szatíra. Könnyű elkerülni: nincs telipakolva az ország Pápai karikatúrás óriásplakátokkal, nem nyomják a köztévében az arcunkba percenként. A Népszavát kell hozzá megvásárolni, fellapozni benne a rovatot, és ott kell nézegetni a Pápai rajzokat. Aki pedig ezt nem akarja megtenni, nagyon könnyen nem teszi meg. Na de akkor hogyan sértheti Pápai sok keresztény érzéseit? Hát úgy, hogy valamely felűlről vezérelt propaganda sajtóhadosztály előhúzza a rejtekéből azt a kipécézett rajzot, beletolja a sok érzékeny keresztény arcába, és ordítja nekik, hogy "ez sért téged!" "ez felháborít téged!", "a liberálbolsevistazsidó csürhe gyalázza Jézuskrisztust!". Szóval így tudja sérteni a rajz a jámbor lelkeket. Innentől pedig nekem nincs kedvem elemezni a karikatúrát, hogy milyen hatása van tulajdonképpen. Az uszító, hergelő sajtópropagandát kellene ezügyben elemezni, de bocs, ahhoz nincsen semmi kedvem, ugyanis az a jelenség sérti az én keresztény érzéseimet. Kedves Géza,
alrabbiként nem volt tanácsos közéleti dolgokban megszólalnom, de közben nyugdíjba küldtek (a vicclaptól is) úgyhogy akár meg is szólalhatok. Az Abszolút Igazság mindig rémületes. Mi, felvilágosodottak, ezt nem szerettük a vallásokban anno. Látni kell, hogy a mi baloldalon evidens Abszolút Igazságaink - sok ügyben - megrémítik a jobboldaliakat - az mindegy, hogy akár az USA elnöke az illető: de megköveteli, hogy ne legyenek a tabuk, mert ma már a jobboldal is szabadság-hívő (ld maszktalanok). Ők metafórákban gondolkoznak: számukra az abortusz, a nem-szabályos családmodellek (genderizmus) "gyilkossággal" érnek fel - a mi oldalunknak a szélén meg a pénz hatalmát látják a szegénység okának, s így "gyilkosságnak" egy jobb élethez képest. Egyszer rendelt tőlem valaki egy festményt, amely a Messiást egy auschwitz-i szögesdróton karjával kifeszülve ábrázolta: az akkori munkahelyemen felháborodást keltett. Az a különbség a két oldal félelme és annak kifejezése, a haragjuk közt, hogy mi - mivel mi állunk a Végtelen Lét vagy örök lét oldalán pont mert tagadunk sok hagyományt és a tudást tekintjük elsőnek - no meg a szeretet, a jó érzéseket - mi mindig végülis nyerünk ebben a meccsben. lehet, hogy nemzedékek telnek el, de a nők és a feketék szavazójogot, a zsidók államot kapnak, a háborúk elcsendesülnek, a szegénység statisztikája felére csökken. Ők meg folyton veszítenek, mert képtelenek felfogni, hogy a hagyomány szavait mindenkinek kötelessége a saját életére lefordítani. Sorost joggal tekintik egyfajta messiásnak - hiszen a jézus-krisztus kifejezés az felkentet /azaz héberül messiást/ jelent és a Kabbalah tanításai szerint (Mordehaj J. Leiner rabbi /1801-1854/) "minden ember megmentő /jesuá azaz "jézus" latinosan, kisbetűvel mert ez előbb névszó volt, aztán lett név, ami magyarosan Józsué lenne./ Az Örök Lét megmentői vagyunk, ebből az eredetileg eretnek, szamaritánus tanból alakult ki (Max Weber szerint) a kereszténység. És a Hitler-hasonlat annyiban valami fontosra mutat rá, hogy az ő tanaikat (a hitleri-sztálini szocializmusokat) is messianista tömegek követték rajongva s kritika nélkül. Csak az ortodox kereszténység és az ortodox zsidóság áll szemben egy eltérő Messiás-felfogás miatt. A zsidóknak és a keresztényeknek is vannak tudósai, akik tudják, hogy ez valaha szükséges volt, de ma már fölösleges ellentétek kielézéséből fakad. Természetesen a hitlerista-sztálinista közeli múltbeli tömeggyilkosságokkal azonos mértékűnek látni a sorosista szélsőbalos messianizmust szándékos botrány-okozás, de mint mondtam, ez a félelem és a harag jele, amihez túlzó kifejezéseket keresnek. Nagyon betegnek kell lenni, azaz nagyon kell szenvedni ahhoz, hogy valaki ennyire ne tudja szeretni az ellenségét, ahogy ezt mindkét vallás javasolja (hisz a későbbi az előbb idézeteiből áll.) Nem használna nekünk, ha túlzó tabuk s cenzúra használatával egyszer és mindenkorra elfojtani akarnánk az ellenfeleink érzéseit, ahogy a kommunizmusban történt: hiszen ez a harag egy bizonyos zavartság szinten mindenképp fennmarad, ha nem szabad kimondani, akkor is. Nem kell akarnunk őket megzabolázni. Azért nem, mert hosszú távon az empátia evolúció lépcsőin (ugye ma már nem égetnek el senkit boszorkányként-eretnekként és párbaj sincs már, meg dohányozni is sokfelé tilos) mindig mi nyerünk, nekünk kell tapintatosnak lennünk. Nem értek egyet azzal, hogy a karikaturista nem lehet tekintettel arra, hogy vannak sok százmillióan embertársaink, akik nem jutottak el a humor érettségi fokáig. Viszont mi képesek vagyunk arra, hogy elviseljük az ő szándékos fájdalom-okozásaikat, mert evidens, hogy ez a reménytelenség és a gyengeség jele a részükről. Ha nem találnak rajtunk fogást, s nem jutalmazzuk őket túl nagy viszont-haraggal akkor lépünk ki a csapdájukból: azt akarják, hogy túlzó cenzúrát követeljünk s ezzel a kommunistákkal kerüljünk egy szintre. És akkor ők is követelhetnek túlzó cenzúrát persze, ez is az egyik céljuk. De nekünk sincs hatalmunk fölöttük. Kell szólni, jó hogy sokan szólnak, de azért mértékkel, mert a mértéktelenségük jobban látszik akkor. köszi a figyelmet, kedves kollégák, további jó rajzolást, Gyuro Kozmo (kozmoszgyúró) ex-hócipő grafikus Vallásgyalázók
Hargitai Miklós írása Egy korábbi közéleti szereplő, aki első közfigyelmet keltő kulturális megnyilvánulásaként kalapáccsal akarta eljátszani ellenzéki újságírók ujjain az Örömódát – már csak ezért, a gázkamrázástól függetlenül is megszűnt a tisztességes magyar média számára létezni –, most éppen azzal próbálja menteni a végképp menthetetlent, hogy dobál egy kis sarat a MÚOSZ-ra. „Ha a gázkamra metaforáját felhasználni ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságírószervezet részéről micsoda?” Tájékoztatásul – nem neki, mert vele nincs dolgunk, hanem a nyilvánosságnak –, Magyarországon vannak kormánypárti újságíró-szervezetek (ezt a magyar nyelvben kötőjellel írják amúgy, de a helyesírási hiba a legkisebb gond a fentiekkel), meg vannak jelző nélküliek, amelyek egyszerűen csak elvégzik a sajtószakma érdekvédelmét, ahogyan például a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) is. A MÚOSZ-nak vannak kormánypárti és ellenzéki tagjai, a legtöbbjükről ezt nem is tudjuk, mert a magánügyük: nem a politikai világnézet köti őket össze, hanem a közös szakma, és az, hogy erről a szakmáról mit gondolnak. A MÚOSZ nem választ továbbá „év karikatúráját”. A szóban forgó Kétfilléres díjat a MÚOSZ karikatúra-szakosztálya adja (több mint húsz szakosztályunk van, ezek teljes szakmai autonómiával működnek). A díjat minden évben a rajzolók által a Kétfilléres pályázatra beküldött rajzok alapján ítélik oda a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással. Ez tehát egy szakmai díj karikaturistáknak, karikaturistáktól. A Népszavában valóban megjelent korábban egy karikatúra, amely Müller Cecíliát, illetve a megfeszített Krisztust ábrázolja. A rajzon a gúny tárgya egyértelműen az előbbi, azaz a tisztifőorvos. Ahogy egy ismert keresztény művészettörténész írta: „Nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl (…) A kép bal oldalán Müller Cecília tisztifőorvos áll a sajtótájékoztatókról ismert, kaspószerű állványnál. Élő személy, kortársunk. Tiszteletlenség őt karikírozni, miközben erején felül dolgozik hetek óta? Lehet. Ez nyilván sokaknak nem tetszik. A karikatúra, a gúny mindig fáj azoknak, akik igazságtalannak tartják.” A vallásgyalázás légből kapott vádjára nem érdemes több szót vesztegetni, néhány megjegyzés azonban ide kívánkozik. A karikatúrát a Népszava nyomtatott kiadása közölte, az online kiadásban nem jelent meg. Vagyis a nyomtatott lap olvasóin kívül nem is tudott volna a létezéséről senki, ha egy külföldről támogatott, az orosz titkosszolgálatokhoz és Putyin-barát oligarchákhoz köthető álcivil szervezet nem csinál neki országos reklámkampányt az elektronikus sajtóban, amelyhez utóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) is csatlakozott (ugyanaz a KÉSZ, amely nem látott problémát abban, hogy a Fidesz-KDNP a prostituált-botrány nyilvánosságra kerülése után is Borkai Zsoltot indítja Győrben polgármesterjelöltként; a KÉSZ szerint ez csupán a magánéletet érintő, beazonosíthatatlan forrásból származó információ, és nem az káros illetve romboló, amit a kormánypárt jelöltje művelt, hanem az, hogy egyesek ezeket az információkat terjesztik – ha valami, akkor ez tényleg vallásgyalázás egy olyan szervezet részéről, amelynek a nevében a keresztény szó szerepel). Az Orbán-kormány állítólag nem szereti, ha külföldről finanszírozott álcivilek avatkoznak a magyar belpolitikába, márpedig itt fehéren-feketén ez történt: 20 ezer Népszava-olvasó helyett pillanatok alatt több millió magyarhoz jutott el a kormány szerint vallásgyalázó karikatúra, méghozzá az orosz érdekű álcivilek, meg a velük együttműködő kormány(párt)sajtó jóvoltából. Megszámoltam: több mint száz alkalommal jelent meg eddig a Népszava által az interneten soha nem publikált „vallásgyalázó” rajz a fideszes média felületein, legalább 3 millió néző-olvasó előtt. Amikor 2015-ben terroristák vallási karikatúrák miatt mészárlást rendeztek a francia Charlie Hebdo szerkesztőségében, Orbán Viktor sietett kiijelenteni: ”Az európai ember szabadsága és életformája áll támadás alatt”. Ezek szerint akkor még ő is tudta, amit mára elfelejtett: az európai ember szabadságának – bő 200 éve, a francia forradalom óta – az is része, hogy akár a vallással is szabad viccelni (a gyűlöletkeltés jól körülírt eseteit leszámítva). Ezen a kontinensen karikatúrákat 200 éve nem szokás cenzúrázni – 1989, a rendszerváltó alkotmány elfogadása óta Magyarországon sem. Ráadásul a Népszava-karikatúra esetében még a keresztény művészettörténész szerint sem viccelt a vallással senki – de ezt már tényleg csak a történelmi emlékezet végett kell újra följegyezni. Amúgy viszont az Orbán-kormánytól, meg az álkeresztény támogatóitól tényleg nem áll távol a vallásgyalázás. Amikor a „kereszténydemokrata” Harrach Péter azt mondja (válaszul a kérdésre, hogy miért nem egy csődben lévő mozgássérült-intézménynek, hanem egy stadionberuházásnak juttat pénzt a kormány a költségvetési vésztartalékból), hogy „a stadion is egészségügyi intézmény”, meg amikor a püspök közös képet posztol a vállalhatatlan életvitelű Borkaival, és utólag sem hajlandó az egyháza nevében elhatárolódni tőle, az valódi, klasszikus vallásgyalázás, hiszen nyíltan belerúgnak a keresztény értékekbe, olyan módon, ami indulatot ébreszthet a keresztények ellen - szemben mondjuk egy Müller Cecília-gúnyrajzzal, ami legfeljebb az állítólag szintén keresztény, de a kormány megrendelésére szemrebbenés nélkül hazudó tisztifőorvos-asszony amúgy sem makulátlan hírnevét tépázza tovább. „Ha a gázkamra metaforáját felhasználni „ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan”, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságírószervezet részéről micsoda?” A Kétfilléres-díjat minden évben a rajzolók által a pályázatra beküldött karikatúrák alapján, a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással ítélik oda. Az idei szavazást megelőzte a Pápai elleni támadás a Magyar Nemzet és több más kormány-sajtótermék részéről. Ez a szavazás - bár a szavazók indokait nem ismerem - lehetséges, hogy protest szavazás volt a vélemény szabadsága, a sajtószabadság védelmében. A Charlie Hebdo elleni támadás nyomán jellemzően két kategória volt a viták tárgya: szabadság és felelősség. A szólás szabadsága és a szólás felelőssége. Az emberi jogi előírások nem tiltják a hit, a meggyőződés kritikáját, vagy nevetségessé tételét. Ugyanakkor a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem abszolút, hiszen különleges kötelezettségekkel és felelősséggel jár. Tehát a jog szerint elmondhatjuk, kigúnyolhatjuk, megsérthetjük, de azért felelősséggel is tartozunk. Nem csak a kigúnyoltnak, hanem magunknak, a szabadságelveinknek is. Itt nem csak a karikírozó felelős, és nem csak a vallásában kigúnyolt, hanem ez a felelősség társadalmi szintű. Beleértve a politika felelősségét, az uszítást, az „oszd meg és uralkodj” elvet, az idegengyűlöletet, a népi-urbánus ellentétet, a zsidó-, a cigánygyűlöletet, és párbeszéd teljes hiányát. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a Pápai-karikatúra nem ízléses. Csakhogy Pápai nem a vallást, a hitet figurázza ki, hanem a bigottságot színlelő politikusokat. Nem félreértették, hanem félre akarták érteni. Egy korábbi, ugyancsak Pápai-karikatúra "kereszténygyalázásával" kapcsolatban Marabu így fogalmazott a Magyar Nemzet újságírójának: "A jó közéleti karikatúra, ha kell, megbotránkoztat és érzékenységet sért, hiszen ezzel tudja elérni, hogy üzenete felrázza az olvasókat, gondolkodásra, állásfoglalásra késztesse őket. A jó közéleti karikatúra így segíti a megtisztulást, a tisztánlátást. De nem gyaláz, de nem uszít. Szembesít, feltár. Ha kell, átlép a komfortzónán és kellemetlenné válik, azért, hogy ne fordíthassuk el a fejünket a problémáktól.” … ”a Pápai Gábor karikatúra, a Semjén-Soros és a rózsafüzér – ebben a rajzoló egyszerűen képpé formált egy parlamentben kimondott politikai szöveget. Ha Soros Györgyöt a magyar parlamentben valaki riogatja rózsafüzérrel, nem szabad megrajzolni, hogy Soros Györgyöt valaki riogatja rózsafüzérrel? A politikailag túlbuzgó álszenteskedés ábrázolása karikatúrában vallásgyalázás lenne? Értelmezésünk szerint éppenhogy ellenkezőleg: a vallásos emberek érzékenységét védi, amikor kipellengérezi azt a jelenséget, hogy valaki beemeli a hétköznapi politikai csetepatékba a katolikusok által tisztelt rózsafüzért." Ahogy akkor, most sem a vallást, a kereszténységet, hanem a kereszténységgel takarózó, álkeresztény politikusokat gúnyolta Pápai. A gázkamra metaforája viszont a náci gaztettek relativizálása. A holokauszt emlékének meggyalázása. A kettő közt nincs semmi összefüggés. Szerintem. Halász Géza Pápai rajza nem sérti Krisztust. Ez az én (nem egyedüli, de egyértelmű) alapállásom, amit azért szögezek le, mert tulajdonképen innentől számomra akár az egész vita értelmetlen és figyelmen kívül hagyható volna. A szavazás során én szavaztam Pápaira, de más kritériumok alapján speciel nem az inkriminált rajzára. Hogy Pápai több hónapja megjelent rajzát összevetette valaki Demeter gennyes szövegével, az egyebek közt azt mutatja, mennyire résen vannak a Fidesz propagandistái. (Harc van, tudjuk.) Robi hallatlan intelligens érvelését öröm olvasni! Minden szava az enyém is. Mi, karikaturisták persze nem tudjuk megváltoztatni a Világ folyását, de vannak elődeink és vannak előzmények: Daumier-t üldözték királygúnyoló rajzaiért, a Charlie Hebdo esete szörnyű katasztrófa. Most itt vannak Pápai kinyírási kísérletei Magyarországon. Valamit talán mégis csinálunk, mi karikaturisták!... Én örülök.
Fenekovács László |
DiskurzusKár vitatkozni az olyanokkal, akiknek igazuk van. Azokkal nincs mit kezdeni. Archives
September 2021
Categories |