Fonák
  • Hírek
  • Kétfilléres '2024
  • Galéria
  • Múzeum
    • Az Akadémia
    • Fényképek >
      • Fesztiválok
      • Best of ...
      • Kiállítások >
        • A gép is ember
        • Joe 2001
        • 2003. Magyarfintor
        • 2007. Szlovák kultúra
        • 2009. Autómentes nap
        • 2012. Szeged, Tudomány és humor
        • 2019. Szeged
        • 2022 Kétfilléres
        • 2024. Sajtószabadság
      • Események >
        • 1994. Karikatórium
        • 2008. Pozsony-Pöstyén Kazoval
        • 2015. Rudy Gheysens
        • 2015 Könyvbemutató
        • 2015 Kétfilléres díjátadó
      • Kaján >
        • 2006. Kajánnal a Várban
        • 2011. Kaján 90
        • 2011. Kaján a kArtonban
        • –K– 95
      • Marabu
      • Sajdik >
        • 2010. Sajdik és társai
        • 2011. Sajdik az Aranytízben
      • Zsoldos Péter kiállításán
      • Innen-onnan
    • Videók
    • Albumok
    • Anno... >
      • Dongó
      • Major Henrik panoptikuma
      • Zsidó Múzeum
      • Pólya Tibor
      • 70-es évek
  • Diskurzus
    • Diskurzus blog
    • Napi lopi
    • A rendszerváltás után
    • Humana 2010. október
    • A karikatúra nyelve
    • Cartoonszabadság
    • Jog és humor
    • A mémekről
    • A "zsidó" a kabaréban
  • A szakosztály
    • Tagjaink
    • Szabályzat
    • EMASA blog 2006-2015
    • Kapcsolat
    • Impresszum

A MÚOSZ elnöke a Pápai-ügyről

11/30/2020

0 Comments

 
Vallásgyalázók
​Hargitai Miklós írása
​

Egy korábbi közéleti szereplő, aki első közfigyelmet keltő kulturális megnyilvánulásaként kalapáccsal akarta eljátszani ellenzéki újságírók ujjain az Örömódát – már csak ezért, a gázkamrázástól függetlenül is megszűnt a tisztességes magyar média számára létezni –, most éppen azzal próbálja menteni a végképp menthetetlent, hogy dobál egy kis sarat a MÚOSZ-ra. „Ha a gázkamra metaforáját felhasználni ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságírószervezet részéről micsoda?”
Tájékoztatásul – nem neki, mert vele nincs dolgunk, hanem a nyilvánosságnak –, Magyarországon vannak kormánypárti újságíró-szervezetek (ezt a magyar nyelvben kötőjellel írják amúgy, de a helyesírási hiba a legkisebb gond a fentiekkel), meg vannak jelző nélküliek, amelyek egyszerűen csak elvégzik a sajtószakma érdekvédelmét, ahogyan például a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) is. A MÚOSZ-nak vannak kormánypárti és ellenzéki tagjai, a legtöbbjükről ezt nem is tudjuk, mert a magánügyük: nem a politikai világnézet köti őket össze, hanem a közös szakma, és az, hogy erről a szakmáról mit gondolnak.
A MÚOSZ nem választ továbbá „év karikatúráját”. A szóban forgó Kétfilléres díjat a MÚOSZ karikatúra-szakosztálya adja (több mint húsz szakosztályunk van, ezek teljes szakmai autonómiával működnek). A díjat minden évben a rajzolók által a Kétfilléres pályázatra beküldött rajzok alapján ítélik oda a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással. Ez tehát egy szakmai díj karikaturistáknak, karikaturistáktól.
A Népszavában valóban megjelent korábban egy karikatúra, amely Müller Cecíliát, illetve a megfeszített Krisztust ábrázolja. A rajzon a gúny tárgya egyértelműen az előbbi, azaz a tisztifőorvos. Ahogy egy ismert keresztény művészettörténész írta: „Nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl (…) A kép bal oldalán Müller Cecília tisztifőorvos áll a sajtótájékoztatókról ismert, kaspószerű állványnál. Élő személy, kortársunk. Tiszteletlenség őt karikírozni, miközben erején felül dolgozik hetek óta? Lehet. Ez nyilván sokaknak nem tetszik. A karikatúra, a gúny mindig fáj azoknak, akik igazságtalannak tartják.”
A vallásgyalázás légből kapott vádjára nem érdemes több szót vesztegetni, néhány megjegyzés azonban ide kívánkozik.
A karikatúrát a Népszava nyomtatott kiadása közölte, az online kiadásban nem jelent meg. Vagyis a nyomtatott lap olvasóin kívül nem is tudott volna a létezéséről senki, ha egy külföldről támogatott, az orosz titkosszolgálatokhoz és Putyin-barát oligarchákhoz köthető álcivil szervezet nem csinál neki országos reklámkampányt az elektronikus sajtóban, amelyhez utóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) is csatlakozott (ugyanaz a KÉSZ, amely nem látott problémát abban, hogy a Fidesz-KDNP a prostituált-botrány nyilvánosságra kerülése után is Borkai Zsoltot indítja Győrben polgármesterjelöltként; a KÉSZ szerint ez csupán a magánéletet érintő, beazonosíthatatlan forrásból származó információ, és nem az káros illetve romboló, amit a kormánypárt jelöltje művelt, hanem az, hogy egyesek ezeket az információkat terjesztik – ha valami, akkor ez tényleg vallásgyalázás egy olyan szervezet részéről, amelynek a nevében a keresztény szó szerepel).
Az Orbán-kormány állítólag nem szereti, ha külföldről finanszírozott álcivilek avatkoznak a magyar belpolitikába, márpedig itt fehéren-feketén ez történt: 20 ezer Népszava-olvasó helyett pillanatok alatt több millió magyarhoz jutott el a kormány szerint vallásgyalázó karikatúra, méghozzá az orosz érdekű álcivilek, meg a velük együttműködő kormány(párt)sajtó jóvoltából. Megszámoltam: több mint száz alkalommal jelent meg eddig a Népszava által az interneten soha nem publikált „vallásgyalázó” rajz a fideszes média felületein, legalább 3 millió néző-olvasó előtt.
Amikor 2015-ben terroristák vallási karikatúrák miatt mészárlást rendeztek a francia Charlie Hebdo szerkesztőségében, Orbán Viktor sietett kiijelenteni: ”Az európai ember szabadsága és életformája áll támadás alatt”. Ezek szerint akkor még ő is tudta, amit mára elfelejtett: az európai ember szabadságának – bő 200 éve, a francia forradalom óta – az is része, hogy akár a vallással is szabad viccelni (a gyűlöletkeltés jól körülírt eseteit leszámítva). Ezen a kontinensen karikatúrákat 200 éve nem szokás cenzúrázni – 1989, a rendszerváltó alkotmány elfogadása óta Magyarországon sem. Ráadásul a Népszava-karikatúra esetében még a keresztény művészettörténész szerint sem viccelt a vallással senki – de ezt már tényleg csak a történelmi emlékezet végett kell újra följegyezni.
Amúgy viszont az Orbán-kormánytól, meg az álkeresztény támogatóitól tényleg nem áll távol a vallásgyalázás. Amikor a „kereszténydemokrata” Harrach Péter azt mondja (válaszul a kérdésre, hogy miért nem egy csődben lévő mozgássérült-intézménynek, hanem egy stadionberuházásnak juttat pénzt a kormány a költségvetési vésztartalékból), hogy „a stadion is egészségügyi intézmény”, meg amikor a püspök közös képet posztol a vállalhatatlan életvitelű Borkaival, és utólag sem hajlandó az egyháza nevében elhatárolódni tőle, az valódi, klasszikus vallásgyalázás, hiszen nyíltan belerúgnak a keresztény értékekbe, olyan módon, ami indulatot ébreszthet a keresztények ellen - szemben mondjuk egy Müller Cecília-gúnyrajzzal, ami legfeljebb az állítólag szintén keresztény, de a kormány megrendelésére szemrebbenés nélkül hazudó tisztifőorvos-asszony amúgy sem makulátlan hírnevét tépázza tovább.
0 Comments



Leave a Reply.

    Diskurzus

    Kár vitatkozni az olyanokkal, akiknek igazuk van. Azokkal nincs mit kezdeni.
    ​Le vannak szarva.

    (Emile Ajar: Salamon király szorong)

    Archives

    September 2021
    June 2021
    April 2021
    February 2021
    December 2020
    November 2020
    September 2019

    Categories

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.