Fonák
  • Hírek
  • Galéria
  • Kétfilléres-díj
  • Múzeum
    • Az Akadémia
    • Fényképek >
      • Fesztiválok
      • Best of ...
      • Kiállítások >
        • A gép is ember
        • Joe 2001
        • 2003. Magyarfintor
        • 2007. Szlovák kultúra
        • 2009. Autómentes nap
        • 2012. Szeged, Tudomány és humor
        • 2019. Szeged
      • Események >
        • 1994. Karikatórium
        • 2008. Pozsony-Pöstyén Kazoval
        • 2015. Rudy Gheysens
        • 2015 Könyvbemutató
        • 2015 Kétfilléres díjátadó
      • Kaján >
        • 2006. Kajánnal a Várban
        • 2011. Kaján 90
        • 2011. Kaján a kArtonban
        • –K– 95
      • Marabu
      • Sajdik >
        • 2010. Sajdik és társai
        • 2011. Sajdik az Aranytízben
      • Zsoldos Péter kiállításán
      • Innen-onnan
    • Videók
    • Katalógusok
    • Emlék-művek >
      • Balázs-Piri Balázs
      • Brenner György
      • Csátth Attila
      • Hargitai Zsigmond: Jelképek
      • Hegedűs István
      • Kaján Tibor
      • Kertész Nagy László
      • Lehoczki István (Leho)
      • Rau Tibor
      • Rózsahegyi György
      • 70-es évek
    • Anno... >
      • Dongó
      • Major Henrik panoptikuma
      • Zsidó Múzeum
      • Pólya Tibor
  • Diskurzus
    • Diskurzus blog
    • Napi lopi
    • A rendszerváltás után
    • Humana 2010. október
    • A miféle karikatúra
    • A karikatúra nyelve
    • Cartoonszabadság
    • Jog és humor
    • 170 év mosoly
    • A mémekről
    • A "zsidó" a kabaréban
  • A szakosztály
    • Tagjaink
    • Szabályzat
    • EMASA blog 2006-2015
    • Kapcsolat
    • Impresszum

A MÚOSZ elnöke a Pápai-ügyről

11/30/2020

0 Comments

 
Vallásgyalázók
​Hargitai Miklós írása
​

Egy korábbi közéleti szereplő, aki első közfigyelmet keltő kulturális megnyilvánulásaként kalapáccsal akarta eljátszani ellenzéki újságírók ujjain az Örömódát – már csak ezért, a gázkamrázástól függetlenül is megszűnt a tisztességes magyar média számára létezni –, most éppen azzal próbálja menteni a végképp menthetetlent, hogy dobál egy kis sarat a MÚOSZ-ra. „Ha a gázkamra metaforáját felhasználni ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságírószervezet részéről micsoda?”
Tájékoztatásul – nem neki, mert vele nincs dolgunk, hanem a nyilvánosságnak –, Magyarországon vannak kormánypárti újságíró-szervezetek (ezt a magyar nyelvben kötőjellel írják amúgy, de a helyesírási hiba a legkisebb gond a fentiekkel), meg vannak jelző nélküliek, amelyek egyszerűen csak elvégzik a sajtószakma érdekvédelmét, ahogyan például a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) is. A MÚOSZ-nak vannak kormánypárti és ellenzéki tagjai, a legtöbbjükről ezt nem is tudjuk, mert a magánügyük: nem a politikai világnézet köti őket össze, hanem a közös szakma, és az, hogy erről a szakmáról mit gondolnak.
A MÚOSZ nem választ továbbá „év karikatúráját”. A szóban forgó Kétfilléres díjat a MÚOSZ karikatúra-szakosztálya adja (több mint húsz szakosztályunk van, ezek teljes szakmai autonómiával működnek). A díjat minden évben a rajzolók által a Kétfilléres pályázatra beküldött rajzok alapján ítélik oda a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással. Ez tehát egy szakmai díj karikaturistáknak, karikaturistáktól.
A Népszavában valóban megjelent korábban egy karikatúra, amely Müller Cecíliát, illetve a megfeszített Krisztust ábrázolja. A rajzon a gúny tárgya egyértelműen az előbbi, azaz a tisztifőorvos. Ahogy egy ismert keresztény művészettörténész írta: „Nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl (…) A kép bal oldalán Müller Cecília tisztifőorvos áll a sajtótájékoztatókról ismert, kaspószerű állványnál. Élő személy, kortársunk. Tiszteletlenség őt karikírozni, miközben erején felül dolgozik hetek óta? Lehet. Ez nyilván sokaknak nem tetszik. A karikatúra, a gúny mindig fáj azoknak, akik igazságtalannak tartják.”
A vallásgyalázás légből kapott vádjára nem érdemes több szót vesztegetni, néhány megjegyzés azonban ide kívánkozik.
A karikatúrát a Népszava nyomtatott kiadása közölte, az online kiadásban nem jelent meg. Vagyis a nyomtatott lap olvasóin kívül nem is tudott volna a létezéséről senki, ha egy külföldről támogatott, az orosz titkosszolgálatokhoz és Putyin-barát oligarchákhoz köthető álcivil szervezet nem csinál neki országos reklámkampányt az elektronikus sajtóban, amelyhez utóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) is csatlakozott (ugyanaz a KÉSZ, amely nem látott problémát abban, hogy a Fidesz-KDNP a prostituált-botrány nyilvánosságra kerülése után is Borkai Zsoltot indítja Győrben polgármesterjelöltként; a KÉSZ szerint ez csupán a magánéletet érintő, beazonosíthatatlan forrásból származó információ, és nem az káros illetve romboló, amit a kormánypárt jelöltje művelt, hanem az, hogy egyesek ezeket az információkat terjesztik – ha valami, akkor ez tényleg vallásgyalázás egy olyan szervezet részéről, amelynek a nevében a keresztény szó szerepel).
Az Orbán-kormány állítólag nem szereti, ha külföldről finanszírozott álcivilek avatkoznak a magyar belpolitikába, márpedig itt fehéren-feketén ez történt: 20 ezer Népszava-olvasó helyett pillanatok alatt több millió magyarhoz jutott el a kormány szerint vallásgyalázó karikatúra, méghozzá az orosz érdekű álcivilek, meg a velük együttműködő kormány(párt)sajtó jóvoltából. Megszámoltam: több mint száz alkalommal jelent meg eddig a Népszava által az interneten soha nem publikált „vallásgyalázó” rajz a fideszes média felületein, legalább 3 millió néző-olvasó előtt.
Amikor 2015-ben terroristák vallási karikatúrák miatt mészárlást rendeztek a francia Charlie Hebdo szerkesztőségében, Orbán Viktor sietett kiijelenteni: ”Az európai ember szabadsága és életformája áll támadás alatt”. Ezek szerint akkor még ő is tudta, amit mára elfelejtett: az európai ember szabadságának – bő 200 éve, a francia forradalom óta – az is része, hogy akár a vallással is szabad viccelni (a gyűlöletkeltés jól körülírt eseteit leszámítva). Ezen a kontinensen karikatúrákat 200 éve nem szokás cenzúrázni – 1989, a rendszerváltó alkotmány elfogadása óta Magyarországon sem. Ráadásul a Népszava-karikatúra esetében még a keresztény művészettörténész szerint sem viccelt a vallással senki – de ezt már tényleg csak a történelmi emlékezet végett kell újra följegyezni.
Amúgy viszont az Orbán-kormánytól, meg az álkeresztény támogatóitól tényleg nem áll távol a vallásgyalázás. Amikor a „kereszténydemokrata” Harrach Péter azt mondja (válaszul a kérdésre, hogy miért nem egy csődben lévő mozgássérült-intézménynek, hanem egy stadionberuházásnak juttat pénzt a kormány a költségvetési vésztartalékból), hogy „a stadion is egészségügyi intézmény”, meg amikor a püspök közös képet posztol a vállalhatatlan életvitelű Borkaival, és utólag sem hajlandó az egyháza nevében elhatárolódni tőle, az valódi, klasszikus vallásgyalázás, hiszen nyíltan belerúgnak a keresztény értékekbe, olyan módon, ami indulatot ébreszthet a keresztények ellen - szemben mondjuk egy Müller Cecília-gúnyrajzzal, ami legfeljebb az állítólag szintén keresztény, de a kormány megrendelésére szemrebbenés nélkül hazudó tisztifőorvos-asszony amúgy sem makulátlan hírnevét tépázza tovább.
0 Comments



Leave a Reply.

    Diskurzus

    Kár vitatkozni az olyanokkal, akiknek igazuk van. Azokkal nincs mit kezdeni.
    ​Le vannak szarva.

    (Emile Ajar: Salamon király szorong)

    Archives

    December 2020
    November 2020
    September 2019

    Categories

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.