„Ha a gázkamra metaforáját felhasználni „ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan”, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságírószervezet részéről micsoda?”
A Kétfilléres-díjat minden évben a rajzolók által a pályázatra beküldött karikatúrák alapján, a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással ítélik oda. Az idei szavazást megelőzte a Pápai elleni támadás a Magyar Nemzet és több más kormány-sajtótermék részéről. Ez a szavazás - bár a szavazók indokait nem ismerem - lehetséges, hogy protest szavazás volt a vélemény szabadsága, a sajtószabadság védelmében.
A Charlie Hebdo elleni támadás nyomán jellemzően két kategória volt a viták tárgya: szabadság és felelősség. A szólás szabadsága és a szólás felelőssége. Az emberi jogi előírások nem tiltják a hit, a meggyőződés kritikáját, vagy nevetségessé tételét. Ugyanakkor a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem abszolút, hiszen különleges kötelezettségekkel és felelősséggel jár. Tehát a jog szerint elmondhatjuk, kigúnyolhatjuk, megsérthetjük, de azért felelősséggel is tartozunk. Nem csak a kigúnyoltnak, hanem magunknak, a szabadságelveinknek is. Itt nem csak a karikírozó felelős, és nem csak a vallásában kigúnyolt, hanem ez a felelősség társadalmi szintű. Beleértve a politika felelősségét, az uszítást, az „oszd meg és uralkodj” elvet, az idegengyűlöletet, a népi-urbánus ellentétet, a zsidó-, a cigánygyűlöletet, és párbeszéd teljes hiányát.
Ennek alapján mondhatjuk, hogy a Pápai-karikatúra nem ízléses. Csakhogy Pápai nem a vallást, a hitet figurázza ki, hanem a bigottságot színlelő politikusokat. Nem félreértették, hanem félre akarták érteni.
Egy korábbi, ugyancsak Pápai-karikatúra "kereszténygyalázásával" kapcsolatban Marabu így fogalmazott a Magyar Nemzet újságírójának:
"A jó közéleti karikatúra, ha kell, megbotránkoztat és érzékenységet sért, hiszen ezzel tudja elérni, hogy üzenete felrázza az olvasókat, gondolkodásra, állásfoglalásra késztesse őket. A jó közéleti karikatúra így segíti a megtisztulást, a tisztánlátást. De nem gyaláz, de nem uszít. Szembesít, feltár. Ha kell, átlép a komfortzónán és kellemetlenné válik, azért, hogy ne fordíthassuk el a fejünket a problémáktól.” … ”a Pápai Gábor karikatúra, a Semjén-Soros és a rózsafüzér – ebben a rajzoló egyszerűen képpé formált egy parlamentben kimondott politikai szöveget. Ha Soros Györgyöt a magyar parlamentben valaki riogatja rózsafüzérrel, nem szabad megrajzolni, hogy Soros Györgyöt valaki riogatja rózsafüzérrel? A politikailag túlbuzgó álszenteskedés ábrázolása karikatúrában vallásgyalázás lenne? Értelmezésünk szerint éppenhogy ellenkezőleg: a vallásos emberek érzékenységét védi, amikor kipellengérezi azt a jelenséget, hogy valaki beemeli a hétköznapi politikai csetepatékba a katolikusok által tisztelt rózsafüzért."
Ahogy akkor, most sem a vallást, a kereszténységet, hanem a kereszténységgel takarózó, álkeresztény politikusokat gúnyolta Pápai.
A gázkamra metaforája viszont a náci gaztettek relativizálása. A holokauszt emlékének meggyalázása. A kettő közt nincs semmi összefüggés. Szerintem.
Halász Géza
A Kétfilléres-díjat minden évben a rajzolók által a pályázatra beküldött karikatúrák alapján, a szakosztály tagjai belső, titkos szavazással ítélik oda. Az idei szavazást megelőzte a Pápai elleni támadás a Magyar Nemzet és több más kormány-sajtótermék részéről. Ez a szavazás - bár a szavazók indokait nem ismerem - lehetséges, hogy protest szavazás volt a vélemény szabadsága, a sajtószabadság védelmében.
A Charlie Hebdo elleni támadás nyomán jellemzően két kategória volt a viták tárgya: szabadság és felelősség. A szólás szabadsága és a szólás felelőssége. Az emberi jogi előírások nem tiltják a hit, a meggyőződés kritikáját, vagy nevetségessé tételét. Ugyanakkor a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem abszolút, hiszen különleges kötelezettségekkel és felelősséggel jár. Tehát a jog szerint elmondhatjuk, kigúnyolhatjuk, megsérthetjük, de azért felelősséggel is tartozunk. Nem csak a kigúnyoltnak, hanem magunknak, a szabadságelveinknek is. Itt nem csak a karikírozó felelős, és nem csak a vallásában kigúnyolt, hanem ez a felelősség társadalmi szintű. Beleértve a politika felelősségét, az uszítást, az „oszd meg és uralkodj” elvet, az idegengyűlöletet, a népi-urbánus ellentétet, a zsidó-, a cigánygyűlöletet, és párbeszéd teljes hiányát.
Ennek alapján mondhatjuk, hogy a Pápai-karikatúra nem ízléses. Csakhogy Pápai nem a vallást, a hitet figurázza ki, hanem a bigottságot színlelő politikusokat. Nem félreértették, hanem félre akarták érteni.
Egy korábbi, ugyancsak Pápai-karikatúra "kereszténygyalázásával" kapcsolatban Marabu így fogalmazott a Magyar Nemzet újságírójának:
"A jó közéleti karikatúra, ha kell, megbotránkoztat és érzékenységet sért, hiszen ezzel tudja elérni, hogy üzenete felrázza az olvasókat, gondolkodásra, állásfoglalásra késztesse őket. A jó közéleti karikatúra így segíti a megtisztulást, a tisztánlátást. De nem gyaláz, de nem uszít. Szembesít, feltár. Ha kell, átlép a komfortzónán és kellemetlenné válik, azért, hogy ne fordíthassuk el a fejünket a problémáktól.” … ”a Pápai Gábor karikatúra, a Semjén-Soros és a rózsafüzér – ebben a rajzoló egyszerűen képpé formált egy parlamentben kimondott politikai szöveget. Ha Soros Györgyöt a magyar parlamentben valaki riogatja rózsafüzérrel, nem szabad megrajzolni, hogy Soros Györgyöt valaki riogatja rózsafüzérrel? A politikailag túlbuzgó álszenteskedés ábrázolása karikatúrában vallásgyalázás lenne? Értelmezésünk szerint éppenhogy ellenkezőleg: a vallásos emberek érzékenységét védi, amikor kipellengérezi azt a jelenséget, hogy valaki beemeli a hétköznapi politikai csetepatékba a katolikusok által tisztelt rózsafüzért."
Ahogy akkor, most sem a vallást, a kereszténységet, hanem a kereszténységgel takarózó, álkeresztény politikusokat gúnyolta Pápai.
A gázkamra metaforája viszont a náci gaztettek relativizálása. A holokauszt emlékének meggyalázása. A kettő közt nincs semmi összefüggés. Szerintem.
Halász Géza
Pápai rajza nem sérti Krisztust. Ez az én (nem egyedüli, de egyértelmű) alapállásom, amit azért szögezek le, mert tulajdonképen innentől számomra akár az egész vita értelmetlen és figyelmen kívül hagyható volna. A szavazás során én szavaztam Pápaira, de más kritériumok alapján speciel nem az inkriminált rajzára. Hogy Pápai több hónapja megjelent rajzát összevetette valaki Demeter gennyes szövegével, az egyebek közt azt mutatja, mennyire résen vannak a Fidesz propagandistái. (Harc van, tudjuk.) Robi hallatlan intelligens érvelését öröm olvasni! Minden szava az enyém is. Mi, karikaturisták persze nem tudjuk megváltoztatni a Világ folyását, de vannak elődeink és vannak előzmények: Daumier-t üldözték királygúnyoló rajzaiért, a Charlie Hebdo esete szörnyű katasztrófa. Most itt vannak Pápai kinyírási kísérletei Magyarországon. Valamit talán mégis csinálunk, mi karikaturisták!... Én örülök.
Fenekovács László
Fenekovács László